Hallottak már az Arizóna zenekarról? Majd’ két évtizede zenélnek már. Írhatnék a történetükről. A megalakulásukról. Írhatnék a tagokról: ki, mikor, miért ragadott először hangszert. Mesélhetnék csúcsokról és hullámvölgyekről. Megjelent lemezekről, elismerésekről. Klubokról és koncertekről. Azok hangulatáról. Én mégsem így mutatnám be a zenekart. Csupán egyetlen mementót ragadnék ki a életükből. Felléptek a legjobb dunaszerdahelyi sportolók díjátadó gáláján. A legjobbak gáláján. Akik sokszor szinte vért izzadtak, hogy elérjék a céljukat, hogy emberfelettit teljesítsenek. Amikor a jók közül is a legjobbak kerülnek rivaldafénybe, nem szabad, hogy csillogásukat bármi is beárnyékolja. A legjobbak a legjobbat érdemlik.

A Szinnyei József Könyvtár Zeneszalonjában a profik eszmecseréjére került sor. Aki kérdezett: hivatásos műsorvezető. Mindig felkészült, mindig csinos. Alaposan megfontolt, átgondolt kérdéseket intéz beszélgetőpartneréhez. Kapcsolódik, biztat, lendületet ad. A jobb sarokban: Récsei Noémi.

Beszélgetőtársa szintén hivatásos műsorvezető. Mindig felkészült, mindig csinos. Alaposan megfontolt, átgondolt válaszokat ad a feltett kérdésekre. Kapcsolódik, figyel, és olyan ajtókat nyitogat, melyek mögött rejtélyek és kalandok lapulnak. A bal sarokban: Gasparik Maja, énekesnő.

15 év, 15 történet. Ezzel a címmel hirdette, meg a duó a közönség előtti társalgást. Gasparik Maja tizenöt évéről volt szó, amióta hivatalosan, nem csak gyermekkori próbálkozás gyanánt vette kezébe a mikrofont. Tizenöt év nagy idő, sok sztorira futotta.

Hogy mit adott nekem ez a délután? Válaszokat arra, milyen nem Gasparik Maja. Gasparik Maja nem hordozza magán a tizenöt évet. Bájos, szinte kislányos. Nem tudja, tán nem is akarja leplezni időnkénti zavarát. Félszeg kis mosoly az ajka szegletében, félig lehunyt pillái alatt vidáman csillogó szemek. Gasparik Maja nem szürke. Nem csak a beszélgetős délutánra választott ruhadarabokra utalok. Bár az is megéri az említést. Elegáns volt, divatos, de a rózsaszín nadrágban volt valami forradalmi is. Annak ellenére, hogy ez egy teljesen hétköznapi viselet. De az a nadrág azzal az övvel bennem egyértelműen azt az érzést váltotta ki, hogy ez teljesen Gasparik Majás. Még úgy is, hogy jómagam nem követtem az énekesnő tizenöt évét. Jó volt ránézni, dédelgető volt a szemnek.

Gasparik Maja nem öntelt, nem önjelölt „sztárocska”. Ej, munkám során milyen sok előadóval találkoztam, akik két fellépés után azt sem tudják már, kicsodák: olyan magasra helyezik önmagukat. Gasparik Maja azonban megmaradt annak az énekesnőnek, aki boldog akkor is, ha csak egyetlen rajongói arcot lát maga előtt a színpadról. Ajándékként és lehetőségként éli meg az összes fellépést. Kritikus önmagával szemben.

„Amikor ott állok a színpadon – legyen az egy nagy koncert vagy klubest –, igyekszem feltüzelni a közönséget. Legyenek hangosak, még hangosabbak! Úgy ordítsanak, mintha a Wembleyben lennének, mert én is ott akarom érezni magam!”

– meséli Maja, közben arcának minden izma él: látszik, hogy magában újra és újra átéli a fellépések boldogságát. Récsei Noémi készült felvételekkel is. Elhangzik a „Szürke és rózsaszín” című dal.

„El kellett telnie az időnek, hogy fel tudjak nőni ehhez a dalhoz. Úgy érzem, mostanra értem meg rá, most állt össze, most találtunk igazán egymásra. Rólam szól, bemutat engem, mondhatni lerántja a leplet. Megmutatja a kettősséget, ami mindig is bennem volt: a szelíd kislányt és a kemény, olykor hideg nőt”

– mondja Maja. A közönség hitetlenkedik: ez a szöszi, szélesen mosolygó, sőt jóízűen, nagyokat kacagó „fruska” tud hideg is lenni?

Gasparik Maja nem a hirtelen döntéseiről híres. Ahogyan állítja magáról: mindig hezitál, alaposan megrágja a dolgokat, boncolgat, míg végül egy jól előkészített, tudatos döntéshez jut. Ez a tulajdonság írható a javára, a kárára is. De 15 év után még mindig ragyog, tele van fantáziával és álmokkal, melyeket igyekszik sorra megvalósítani. Tudatos döntések nélkül mindez nagyon nehéz lenne.

„Nagy Bond-rajongó vagyok, de csak azóta, hogy Daniel Craig alakítja az MI-6 titkos ügynökét. Talán ezért is áll hozzám olyan közel a James Bond című dalunk. A legutóbbi rész után felreppentek olyan információk, miszerint a film alkotói gondolkodnak, hogy Bond lehetne akár nő is. Eszembe jutott, talán meghallgatták a dalunkat, ezért ugrott be nekik ez a remek gondolat”

– kacag Maja, és bennem felmerül az utolsó gondolat, hogy ő milyen nem. Gasparik Maja nem unalmas. Órákon át lehetne nézni, hallgatni. Az meg hab a tortán, hogy közben énekelne is.

fotó: a szerző