Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a mai tizenéves gyerekek okostelefonjukon éppen a magyar népdalok hallgatását részesítik előnyben. Holott, ha óvodáinkban, alapiskoláinkban nem kedveltetik meg velük a népdalokat, felnővén bizony szegényes lesz népdalismeretük.

Nagy zenetudósunk, Kodály Zoltán szerint: „A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős. /…/ Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket.”

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a magyar etimológiai szótár szerint a csalogány – más néven fülemüle – szó nyelvújítási lelemény, Kazinczy Ferenc alkotása a csal ige csalogat származékából, az akkoriban kedvelt -ány képzővel.)

Május 14-én újra megérkeztek Ipolynyékre a daloló csalogányok, no de nem a távoli Nyugat-vagy Közép-Afrika telelőhelyeiről, hanem a szűkebb Palócföld óvodáiból, iskoláiból. A helyi Balassi Bálint Alapiskola ugyanis tizenharmadik alkalommal szervezte meg a Palócföldi Csalogány címmel meghirdetett népdalversenyt.

Nagy Teréz főszervezőt kérdeztem a rendezvénnyel kapcsolatban.

Mikor indult, és ki volt a Palócföldi Csalogány népdalverseny ötletgazdája?

Alsó tagozatos tanítóként a nevelési tárgyak közel állnak hozzám, kedvelem és szeretem tanítani azokat. Több mint egy évtizede, hogy egyik kolléganőmmel, Deák Zsuzsával és az iskolánk akkori igazgatójával, Jusztin Imrével /aki maga is nagy zenebarát/ határoztunk úgy, hogy megszervezünk egy népdalversenyt iskolánk és a közeli környék énekelni tudó és szerető diákjai részére. Tanulóink sok versenyben mérettetik meg magukat, de az éneklésben nem volt lehetőség, ahol megmutathatták volna tehetségüket. Kicsiben kezdtük a dalolást, mára elég népes csapat gyűlik össze versenyezni. Az Ipoly folyó mentén hangosan szól és messzire elhallatszik a kis csalogányok éneke minden tavasszal.

Milyen céllal került meghirdetésre a verseny?

Elsődleges célunk a népdalok megszerettetése, felelevenítése, átélése volt, de a hagyományaink, értékeink megőrzése, továbbadása is egy fontos pillér a nemzeti kulturális örökségünk megóvásában. Öröm látni, hogy a dalok, az éneklés miként kapcsolja össze évről évre a fiatalokat.

 Hány kategóriában mérettették meg magukat, és honnan érkeztek az ifjú népdalénekesek? 

A versenyt kezdetekben 3 kategóriában hirdettük meg, amit mára kibővítettünk az ovisokkal. Így 4 kategóriában versenyezhetnek a tanulók. Az l. kategória a legkisebbeké az óvodáskorúaké, a ll. -ban az 1.2.3. osztályosok mérik össze énektudásukat, a lll. kategória a 4.5.6. osztályosoké, a lV. kategória a legnagyobbaké, itt a 7.8.9. osztályosok mérettetnek meg. A 2024-es évben 10 oktatási intézmény képviselte magát a versenyen. Itt voltak az inámi, ipolyviski, ipolysági, csábi és természetesen az ipolynyéki ovisok. Az alapiskolák közül Ipolyságról a Pongrácz Lajos Alapiskola, a Fegyverneki Ferenc Katolikus Iskola, Ipolybalogról az Ipolyi Arnold Alapiskola, a csábi alapiskola, testvértelepülésünk Magyarnándor általános iskolásai is minden évben részt vesznek a versenyen, és természetesen a hazai ipolynyéki versenyzők is szép számban képviseltetik magukat.

 Háromtagú zsűri értékelte az előadók teljesítményét. Milyen volt a verseny színvonala?

Igen, a verseny színvonalát 3 zsűritag értékelte. Tőlünk minden versenyző boldogan tér haza, hiszen ennek a versenynek mindenki győztese. Azáltal, hogy elsajátít egy-két új népdalt, kezdetektől minden tanuló valamilyen besorolásban részesül. Bronz, ezüst vagy aranysávos minősítést kap. Most egy kicsit újítottunk ezen is, hisz minden sávban a kategória győztese kiemelt aranysávot kaphatott. Talán ez is titka lehet annak, hogy a versenyzők létszáma nem csökken, hanem évről-évre népes kis csapat méretteti meg magát a versenyben.

 A rendezvény támogatója, támogatói?

Voltak évek, hogy a versenyt pályázati pénzből finanszíroztuk, ebben az évben erre sajnos nem volt lehetőség. Így az iskola saját forrásból valósította meg a versenyt.

Bízunk benne, hogy a versenyünk iránti érdeklődés a jövőben sem lankad, és sikerül kinevelni az értékes zene iránti érdeklődő közönséget a kis csalogányainkból.

fotó: Az Ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola archívumából