Hol volt, hol nem… egyszer régen Portugáliában. Az Úr 1917. esztendejének májusa íródott, mikor három kisgyermekre egy nyáj őrzését bízták. Lúcia két fiatalabb unokatestvérével, Franciscoval és Jacintával épp a déli rózsafüzér-imádság utáni kellemes tevékeny pihenésüket, vagyis “kövekből házat” játékukat folytatták, mikor valami hatalmas fényvillanásra lettek figyelmesek.

A villámnak vélt jelenség után úgy határoztak, hogy gondolkodás nélkül egyenesen hazamennek. Azonban, kicsit arrébb, egy apró tölgyfabokor felett a sugárzó fény ismét felragyogott. Ekkor pillantottak meg egy Napnál is fényesebb hölgyalakot, kezében rózsafüzérrel. A gyönyörű nő, arra kérte a három gyermeket, hogy sokat imádkozzanak, valamint az elkövetkező öt hónap ugyanazon napján (13-án) jöjjenek vissza erre a Cova da Iria nevű helyre, ahol minden egyes alkalommal különféle titkokat fog megosztani velük.

A fiatalok így többször is látták és hallották a szeplőtelen Szűzanyát. A környék népe, de még Fátima kisváros lakosai sem adtak hitelt a kicsik elbeszélésének mindaddig, míg az utolsó (október 13-i) jelenés, az úgynevezett napcsoda több tízezer ember szeme láttára meg nem történt. A csodálatos Szűz Mária jelenések, valamint a három gyerek történetét több film is feldolgozza. Ezen mozgóképek mindegyike hitelesen adja vissza a kor nem épp barátságos szellemét, a kis szemtanúk megpróbáltatásait, valamint a hit csodálatos erejét.

-> Fatima – portugál-amerikai filmdráma, 2020

fotó:pixabay