A cikksorozat kilencedik részeként az első magyar olimpiai bajnok kenus, Parti János életútját és sportpályafutását ismertetjük.

Az 1960-as római olimpia magyar hőse 1932. október 24-én született Budapesten. Gyermekkorában, főként a nyári szünidőben sok időt töltött a Római-part közelében, és nagy rajongója volt a magyar kajakosoknak.  Már egészen fiatal korában megmutatkozott a tehetsége, ám aktív versenyzői pályafutását nem kenusként, hanem gyorskorcsolyázóként kezdte, később pedig a jégkorongozással folytatta. (Az 1952-53-as szezonban a VM Vendéglátó csapatában jégkorongozott az első osztályban is.)

Egyes „szakértők” szerint a kenuzáshoz nagyon vékony volt, így kezdetben több helyről elküldték, ám Parti nem adta fel az álmát. Tizenhét éves korában lett a Városi Tanács SK elnevezésű klub, valamint a Budapesti Petőfi kenusa. A választott sportág kezdetben olyan jól ment számára, hogy néhány hónap után már Söptei Róbert mesteredző irányította az edzéseit. A fiatal tehetség a következő esztendőben a népszigeti ifjúsági táborban mutatta meg a tudását, 1952-ben pedig már felnőtt magyar bajnoknak mondhatta magát.

Még nem volt húszéves, amikor a válogatott tagja lett. Az 1952-es helsinki olimpián második helyezést ért el 1000 méteren a csehszlovák Josef Holeček mögött, pedig eredetileg nem is lett volna tagja az utazó csapatnak, ám egy betegség miatt az „utolsó pillanatban” aztán még is bekerült a keretbe. Egyes „legendák” szerint a tornán még formaruhája sem volt, a cipője pedig annyira szorította, hogy a lábát is „feltörte”.

Az 1954-es, Maconban, Franciaországon lezajlott világbajnokságon – szintén 1000 méteren – aranyérmes lett, így a két évvel későbbi, melbourne-i nyári olimpiára, mint az egyik legesélyesebb „jelölt” utazott ki. A játékokon nem csupán a magyar nemzet várt tőle aranyérmet, hanem a világsajtó is a lehetséges győzelméről cikkezett. A világbajnoki aranyat hozó számánál azonban egy jóval hosszabb számban, a 10 ezer méteres távon „csupán” ismét a második lett, ugyanis egy román versenyző, nevezetesen Leon Rotman ért be előtte a célba.

1956 után, az olimpia műsoráról levették a 10 000 méteres versenyszámokat, amelyben ő számított a legjobbnak. Parti János viszont nem keseredett el és két olimpiai ezüst után a következő ötkarikás játékokon az aranyérmet vette célba. Akkortájt már senki sem volt gyorsabb nála, és a római tornára korát megelőző módszerekkel készült: többek között mezei futással, de sílécen és súlyzóval is edzett. Az áttörést hozó módszerei miatt még a sporttársai is „különcnek” nevezték őt, viszont Partit nem érdekelte mások véleménye. Korabeli visszaemlékezések szint volt olyan edzése is, amikor egy hajnal leforgása alatt több kilót is fogyott, utána pedig elment dolgozni, majd a munka után a reggeli „edzésadagot” is végigcsinálta.

A várva várt 1960-as római olimpiára két, saját tervezésű hajójával utazott ki, viszont a döntőben inkább a „Kenusaurus” névre „hallgató” hajóban állt rajthoz. A döntő alatt a Magyar Televízió először közvetített élőben a helyszínről, ahol a világ legjobb kenusai versenyeztek egymással. Parti világos elképzeléssel érkezett a startvonalhoz, és tudta, hogy főképp a táv második felében, a második ötszázon kell jobban „megnyomnia”, mivel számára a legjobb a hajrá volt. Igaza lett és 1000 méteres távon olimpiai bajnoki címet szerzett, mely győzelemmel ő lett az első magyar olimpiai bajnok kenus.

Az aktív sportolástól öt évvel később, 1965-ben vonult vissza, majd jogi diplomát szerzett, hajókat tervezett, és az edzősködéssel is megpróbálkozott. Dolgozott mások mellett a VTSK-nál, a Bp. Honvédnál, de igazgatója volt a Sporthajóépítő és Javító Vállalatnak is. 1976 és 1988 között – a sportág sikerkorszaka alatt – ő volt a válogatott kapitánya, és irányításával két olimpia alatt három aranyérmet nyertek a magyar versenyzők.

Edzői tevékenységéért mesteredzői címmel tüntették ki, majd az 1988-as szöuli olimpia után nyugalomba vonult. A nyugalomba vonulását követően később a kanadai és az iráni válogatottnak is adott tanácsokat, majd visszatért Magyarországra és 1992 és 1997 között a hazai szövetség alelnöki tisztségét töltötte be.

Parti János versenyzőként tizenegy éven át, 1952-től 1963-ig szerepelt a magyar válogatottban. Legnagyobb sikereit a kenu egyes különböző távjain érte el. 10 000 méteren három egymást követő Európa-bajnokságon is aranyérmet nyert. Három olimpián vett részt és mindhármon érmes helyezést ért el.

Az első magyar olimpiai bajnok kenus hatvanhat évesen, 1999. március 6-án hunyt el. Első felesége, Szabó Ágnes Európa-bajnoki ezüstérmes kosárlabdázó volt.

A nyitóképen az 1960-as római olimpiai játékok megnyitója (Fotó: Wikipédia)