Korabeli rajzok és képek. Olyan hajó-hatalmasságokról, melyeket élőben el sem tudnék képzelni! Több emelet magasak, tonnányi alapanyagból, milliónyi szegeccsel. Szépek, impozánsak: már-már azt hihetné az ember, valamelyik Verne-mű utópisztikus csodái. De ez nem utópia. Nem csupán a képzelet szüleménye. Ez a valóság. Igaz, hogy mára már csak emlék, de sokan vannak még, akik tisztán emlékeznek, hogy egykoron óriások gördültek a hajógyári Duna-mellékágba, hogy aztán büszkén, tekintélyt parancsolóan hagyják el az alma matert.

125 éve alapították a Komáromi Hajógyárat, mely évtizedeken át meghatározta a város arculatát, társadalmi- és közéletét. Alig volt (ha volt egyáltalán) olyan lakosa Komáromnak, akinek ne lett volna valamilyen kötődése a gyárhoz. Ezrek álltak alkalmazásban közvetlenül, további ezrek pedig közvetve szolgálták ki. Munkanapokon zsúfolva sorakoztak a bejárat előtt a kerékpárok és a motorbiciklik, odabent pedig óriási csattanások, a szorgos munka hangjai és fényei. Futószalagon készültek a hatalmas uszályok, teher- és személyszállító hajók. A Komáromi Hajógyár fénykora egyben a város újkori reneszánsza is volt.

Mára már teljesen átalakult a világ – a hajógyártás terén is. Egyre kevesebb teherszállító „óriásra” van szükség, inkább a kisebb, személyforgalmat kielégítő hajókra van kereslet. Ráadásul ezekből sem rendelnek tömegszámra. Sokkal kisebb volumenben, sokkal kevesebb építővel, de a hajógyártás továbbra is működik Komáromban.

„Ha nyaralásukat a Balatonra tervezik, ki ne hagyják a Balaton vagy a Tomaj katamaránt, melyek itt készültek, nálunk. Egy cseppnyi hazai a magyar tengeren. Szálljanak hajóra, gyönyörködjenek a Balaton északi- és déli-partjaiban, és közben öntse el szívüket büszkeség, hogy a Komáromi Hajógyár csarnokában, hazai szakemberek értő kezei között formálódtak ezek az úszó szépségek”

– hívta fel a figyelmet Magyarics József, a Hajó- és Gépgyár Rt. vezérigazgatója. Igazi, régi vágású, szenvedélyes hajómérnök. A Komáromi Hajógyár fénykoráról homályosodó szemmel mesélt. Ha lehetősége lenne rá, biztosan visszahozná a régi időket.

Az alapítás 125. évfordulója alkalmából a komáromi Újvár gyönyörűen felújított helyiségében, a Szent Borbála Lőporraktárban nyílt gazdag tárlat. Nemcsak korabeli fotók, képek, alaprajztok kerültek a falakra, hanem a legújabb kori vívmányok is. Búra alatt több makettet csodálhattak a látogatók, régi hajótestekből vasmacskát és hajóládát is beépítettek a tárlatba. Ráadásul a legifjabb nemzedékre is gondoltak: legóból klassz hajótestet építhetnek a gyermeksarok kis vendégei.

A kiállítás megnyitóján Keszegh Béla köszöntötte a nagyérdeműt, aki személyesen kifejezte büszkeségét, hogy egy ilyen nagy múltú és nagy nevű gyárnak otthon adó város első embere lehet. Felszólaltak a Gráfel testvérek is. Gráfel Lajos a város életének dokumentálást már hosszú évtizedek óta végzi, Gráfel László pedig a hajógyári anyag összeállításában is jeleskedett.

Ozimy Andrej, a Komáromi Városi Hivatal kulturális, idegenforgalmi és műemlékvédelmi osztályának referense jó hírként közölte, hogy a tárlat állandó kiállításként várja a Komáromi Hajógyár egykori és új rajongóit. A kiállítás anyaga, valamint a megkapó helyszín remek alkalmat biztosítanak a nosztalgiázásra, az emlékek felidézésére, egy jó beszélgetésre akár.

A megnyitó után a látogatók átvonultak az immáron gőzerővel működő új, interaktív fogadótérbe, ami kulturált körülmények között várja a komáromi várba látogató turistákat. A bemutató utáni fogadás keretében lehetőség nyílt megkóstolni két – Komáromhoz kötődő – gasztronómiai ínyencséget is: a Jókai-palacsintát és a Klapka-szeletet. Keszegh Béla polgármester pedig megerősítette a jó hírt, hogy a vár falain belül hamarosan elindul a komáromi kézműves sör gyártása is.

fotó: a szerző