„Amit sohasem vontak kétségbe, az nincs bizonyítva” – ezt Diderot mondta, a felvilágosodás s az új eszmék nagy hirdetője. 

Mindent kétségbe vonunk

Ma olyan világot élünk – nem sokkal rosszabb ám, mint valamikor, csak sokkal másabb -, amikor szinte mindent kétségbe vonnak. Bizonyítani pedig sok mindent teljesen felesleges. 

Nem zörög a haraszt… 

Gondoljunk csak néhány dologra: nem zörög a haraszt… Ismételgetik a közmondást azok, akik kikiáltják magukat a század nagy hitvédőinek, erkölcscsőszeinek, félisten politikusainak, tévedhetetlen újságíróinak.   

Politikai kultúra

Nézzük hétköznapjainkat. Például a politikai kultúrát. Hová jutottak politikusaink?!  Azelőtt olyan szívesen néztem vasárnaponként a Szlovák Televízió politikai műsorait… Most nagyrészt felesleges, mert teljesen idegesítő, ahogyan – sok esetben – félművelt politikusaink szapulják egymást. A régi, nagy politikusok, államférfiak mennyire csodálkoznának ma ezen…

Szépet is lehet mondani

De! Nekünk nem kell mindent eltanulni a „nagyoktól”. Mondhatunk mi szépet is másokról. Nem kell halálba küldeni a politikai ellenfelet. Nem kell kígyót-békát szórni azokra, akik másképp gondolkodnak. És lehet, azt is jó lenne megtanulnunk, hogy valakinek meg kell tennie az első lépést, hogy békesség legyen.

Távol az életszentségtől

Három ember jut eszembe, aki nem szeretett engem. Bevallom, én sem kedveltem őket. Már egyikük sincs az élők sorában. Mindhármukhoz elmentem, beszélgettem velük haláluk előtt… Félreértés ne essék: sajnos, nagyon távol állok az életszentségtől. Csak úgy, emberileg úgy éreztem, hogy ki kell békülni… Persze, a „vásár mindig kettőn áll”. Ők hajlamosak voltak a megbocsátásra. Mint én… Áldott legyen az emlékük is! 

Feladat a hétre

Csak azt akartam mondani, hogy erre a hétre is van feladatunk: emberebbé válni. Nem könnyű… Nekem sem! De egy kicsit próbálkozzunk! Hátha. Bizonyítsuk be valahogy, hogy emberibbé válni szent kötelesség. Mert már számtalanszor kétségbe vonták, hogy ember-e az ember…