A cikksorozat hatodik részében Németh Angéla olimpiai bajnok gerelyhajító, atléta és kosárlabdázó életútját, valamint sportpályafutását ismertetjük.

Németh Angéla 1946. február 18-án látta meg a napvilágot Magyarország fővárosában, Budapesten. Már fiatal korában ígéretes tehetségnek tartották, és mindössze tizenhárom éves volt, amikor magasugrónak hívták a Budapesti Vörös Meteor sportegyesületbe. Tinédzser korában azonban nem csupán az atlétika, hanem a kosárlabda is felkeltette az érdeklődését, ezért a választott sportág mellett aktívan kosárlabdázott is, sőt, centerként még az ifjúsági válogatottban is pályára lépett.

Gerelyt tizenöt évesen fogott először a kezébe, viszont pár hónappal később már versenyt nyert. Trénere, a magyar gerelyhajítás mestere, Koltai Jenő magyarázta el számára azt, hogy miképp próbáljon meg jobban a dobásra összpontosítani. Kiemelte, hogy ha kezdőként ilyen „rossz” technikával ekkorát tud dobni, akkor „jó” technikával nagy eredményekre hivatott. A fiatal atléta a „nőies”, hátrahajlós technikáról áttért a férfiak által alkalmazott elfordulós technikára. Németh Angéla a 176 centiméteres magasságával és 68 kilós súlyával ugyan nem számított erősnek, viszont sajátos és különleges technikája kivételes volt.

A tehetséges sportoló az atlétika és a gerelyhajítás mellett a kosárlabdát is profi szinten űzte. 1961-től a Budapesti Vörös Meteor, 1965-től a TFSE, majd 1968-tól a BEAC atlétája, egyúttal 1959-től a Budapesti Vörös Meteor, később pedig 1972-től a Budapesti Vasas Izzó kosárlabdázója volt.

Gerelyhajítóként hét éven keresztül, 1965-től 1972-ig szerepelt a magyar válogatottban, és mindeközben három alkalommal (1968, 1969, 1971) lett egyéni magyar bajnok, kétszer pedig csapattal sikerült diadalmaskodnia (1965, 1967). 1968 júniusában, első magyar nőként dobta túl a hatvan métert, pontosan 60, 20 méterrel.

Huszonkét évesen, az 1968-as mexikói olimpiára világranglista-vezetőként, s egyben az egyik végső esélyesként utazott. A próbaszer „ismerkedési napján” 56,12 méterrel második helyezést ért el, a döntő napján pedig az első dobása 57,55 méterre sikerült. A második kísérletnél a sportszere nagyszerűen szállt, ő pedig hatalmas erőt adott a lapos ívű dobásba, így a gerelye 60, 30 méternél landolt.

Az olimpián ettől nagyobbat egy versenyző sem tudott dobni, ezáltal az eredményhirdetéskor az ő nyakába akasztották az aranyérmet, így Mexikóvárosban az atlétikai pályán is több ízben csendült a magyar himnusz, hiszen a magyar kalapácsvetés egyik legkiemelkedőbb alakja, Zsivótzky Gyula is itt lett aranyérmes.

Németh Angéla győzelme jelentette a sporttörténelem első magyar gerelyhajító olimpiai aranyérmét. Egy évvel később, 1969-ben, az athéni Európa-bajnokságon az 59,76 méteres dobásával pedig ő szerezte meg a magyar női atlétika második – II. világháború utáni első – Európa-bajnoki címét az 59,76 méteres dobásával.

Az olimpiai győzelem után férjhez ment Ránky Mátyás kosárlabda-szakemberhez és mesteredzőhöz, akitől két lánya született. A sportolást szülés miatt az 1970-es évben kihagyta, viszont a rövid „szünet” után indult az 1971-es Európa-bajnokságon, ahol negyedik lett, majd megpróbálkozott egy újabb olimpiával is.

Az 1972-es müncheni olimpia előtt a sportolók nevében ő mondta az olimpiai eskü szövegét, viszont az ötkarikás játékokon csupán a tizenharmadik helyen végzett, így ennek hatására – részben sérülései miatt, és mert nem tudott igazán az edzésekre összpontosítani, hiányzott belőle a motiváció – úgy döntött, hogy felhagy a gerelyhajítással, ám visszavonulása előtt kijelentette, hogy minden ajándékot megkapott az atlétikától. A kosárlabdát viszont még ezután is évekig folytatta, továbbra is elsőosztályú szinten.

Még az olimpiai aranyérem megnyerésének évében, 1968-ban tanári oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán, visszavonulása után pedig az egyetemistákkal próbálta megszerettetni a sportolást. Kezdetben az Eötvös Loránd Tudományegyetem, majd az Állatorvostudományi Egyetem testnevelőtanára, 1990-től pedig a Testnevelési Tanszékének vezetője lett. 2006-ban vonult nyugdíjba.

1989-ben lett a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, 1999-től a MOB női bizottságának elnöke, majd tagja lett. 1990-től a Nemzeti Testnevelési és Sporttanács, 1993-tól a Magyar Olimpiai Bajnokok klubjának elnökségi tagja volt.

Németh Angélát 1968-ban és 1969-ben az év legjobb női sportolójává és az év atlétájává választották Magyarországon. Pályafutása alatt háromszor javította meg a női gerelyhajítás magyar csúcsát. Hatvannyolc éves korában, 2014. augusztus 5-én, hosszan tartó súlyos betegség után hunyt el.

A nyitóképen a kivetítő az 1968-as mexikóvárosi nyári olimpia nyitányán (Fotó: Wikipédia)