Van egy mondás, mi szerint: “Sokan sétálnak ki és be az életünkben, de csak az igaz barátok hagynak nyomot a lelkünkben”.

Aki ismer tudja, hogy szeretek sürögni-forogni, nem félek, ha sok ember előtt kell beszélnem és szeretem, ha figyelnek rám. Viszont van egy másik oldalam is, amely inkább introvertáltabb. Ez az oldalam az, aki nem halmozza a barátokat, hanem egy kezén meg tudja számolni. De ugye nem is a szám, hanem a minőség a fontos.

A mai világban sok minden a látszaton alapszik. Összebarátkozunk, mert egy helyen lakunk, közös a munkahelyünk vagy éppen ugyanoda visszük a gyereket ebéd után játszani. De fontos különbséget tenni barátság és barátság között. Hiszen nem biztos, hogy ha az előbb említett embereket felhívnám egy esti időpontban segítséget kérni pont úgy jönnének, mint azok a barátaim, akikkel kevesebbet találkozom, de a szívünkben nagyon szeretjük egymást. Több emberrel elsodort minket egymástól az élet. Több tíz vagy száz kilométerre élünk egymástól vagy éppen közel, de a mindennapi teendők miatt nem tudjuk nap mint nap tartani a kapcsolatot egymással. Azonban ha összehozzuk a találkozást, ugyanonnan folytatjuk, ahol abbahagytuk és a szívünkben a másik egy picivel sem kerül hátrébb, hiszen mind a két fél tudja, ami nekünk van, az örök.