Egy kis játék a szavakkal, de jól érzékelteti a helyzetet, hogyan távolodott el egymástól a két ország politikája, miután a két nép egyszer 20, majd másodszor 48 évet élt egy államban. A világ változásai nem kerülik el a nemzeteket, és gyakran fordítják szembe egymással a barátokat, vagy állítják egy oldalra az addigi ellenfeleket.

Valahogy úgy, ahogyan a 2. világháború idején egy oldalon harcolt Románia, Szlovákia és a Magyar Királyság, holott egyfolytában egymás ellen ágáltak. A 20. század végére az addig stabilnak tűnő Csehszlovákiában is előjöttek az első repedések, amelyek aztán 1993-ra végképp szakadáshoz vezettek. A két ország kapcsolata azonban ezután sem volt rossz, sőt, igyekeztek támogatni egymást és egy táborban maradni.

Az úgynevezett ,,mečiari időkben” ez a szomszédság nem volt éppen felhőtlen, de 1998 után teljesen normalizálódott a helyzet. Azonban az elmúlt hetekben szokatlanul éles pengeváltás történt Prága és Pozsony között, amikor a cseh fél lemondta a két kormány együttes ülését amiatt, hogy a szlovák külügyminiszter Törökországban találkozott Szergej Lavrov orosz külügyérrel.

Úgy látszik, hogy az orosz-ukrán háború a szomszédos országokat és az egymással hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló nemzeteket is képes megosztani. Márpedig a cseh politika élesen oroszellenes álláspontot képvisel, amit tegnapelőtt Washingtonban Petr Fiala cseh kormányfő Joe Bidennel tárgyalva meg is erősített. Szlovákia ezzel szemben úgy kommunikál, mintha nem foglalna állást a konfliktusban, de ez láthatólag csak a választópolgárnak szól.

Robert Fico a napokban találkozott Nagymihályban az ukrán miniszterelnökkel, ahol sokak meglepetésére kijelentette, hogy Oroszország Ukrajna megtámadásával megsértette a nemzetközi szerződéseket. Úgy látszik, nem kell még temetni a cseh-szlovák jó viszonyt, ugyanis egy nemrég készült felmérés szerint Szlovákia lakosságának túlnyomó többsége nagyon fontosnak tartja a jó kapcsolatokat.

Fotó: Wikipédia, Robert Fico Facebook-oldala