A térségben a konfliktus elmérgesedik, visszafordíthatatlan eszkalációtól tart a nemzetközi közösség

A legutóbbi iráni támadás példátlan volt a Közel-Kelet történetében. Több száz drónnal és rakétával támadtak Izraelre, válaszul az korábbi izraeli légierő damaszkuszi csapására, mely során több magas rangú iráni katonai vezetőt likvidáltak. Ennek következtében a két ország között évtizedeken át folytatott konfliktus új szintre lépett. Az hetek eseményei nemcsak precedens nélküliek voltak, hanem sok szempontból különlegesek is. Irán nyilvánosan előre jelezte Izrael elleni támadását, és a friss hírek szerint akár 72 órával előre is értesítette regionális partnereit az akcióról. A drónok és rakéták kilövését gyakorlatilag élőben lehetett követni.

Mivel ezeket Irán területéről indították, Izraelnek és az amerikaiaknak kb. 7-8 órájuk volt, hogy felkészüljenek a támadásra. Az izraeli hadsereg szerint sikerült 99 százalékban hatástalanítani a kilőtt rakétákat és drónokat. Bár volt egy komoly sérült (egy arab beduin gyermek), és egy dél-izraeli bázis enyhe károkat szenvedett, az éjszakai támadás kimenetelét Izrael, Irán és az Egyesült Államok is győzelemként értékelheti. A félelmek ellenére a regionális háború még nem robbant ki, és hogy mire számíthatunk, az három fő tényezőn múlik majd. Irán részben elérte céljait, részben pedig nem: Teherán három célt tűzött ki a támadással:

• megtorolni az április elsejei izraeli csapást – ennek fényében az izraeli hadi tanács már meg is állapodott egy válaszcsapásban, mely komoly károkat okoz majd Iránnak

• elrettenteni az ellenfelet további hasonló akcióktól

• és elkerülni az eszkaláció lehetőségét.

Irán szempontjából nem ők voltak azok, akik megváltoztatták a játékszabályokat, hanem a Netanyahu-kormány. Bár a két fél évek óta közvetetten támadást intéz egymás ellen, még nem fordult elő, hogy Izrael diplomáciai létesítményt célozna meg. Emellett az nemzetközi közösség sem ítélte el Izraelt ezen akciója miatt. Így, ha Irán nem válaszol az akcióra, azzal saját biztonságát kockáztatja. Bár az éjszakai támadással és az azt megelőző feszültséggel sikerült ezt a választ megadni, a másik két célt nem biztos, hogy sikerült elérni.

Az iráni akció ugyanis sokkal nagyobb volt, mint amire sokan számítottak (az amerikai kormány még szombaton is a legrosszabb forgatókönyvként kezelte ezt). Teherán több mint háromszáz drónt és rakétát küldött, egy részüket lakott területek felé, ami miatt sok izraeli az éjszakát az óvóhelyeken töltötte vagy idegesen figyelte a légiriadó jelzéseit. Emellett az egész világot megrázta azoknak a videóknak a látványa, amelyeken Jeruzsálem felett, az al-Aksza mecset vagy az izraeli parlament, a Knesszet közelében látható, hogy iráni rakétákat semlegesítenek.

Tehát bár Irán nem okozott jelentős károkat Izraelnek, mégis a támadás nagy „durranás” volt, és válaszlépést eredményezett. Az akció nem hozott elrettentő hatást, sokkal inkább átadta az irányítást Izraelnek, lehetővé téve számukra, hogy döntsenek a konfliktus további eszkalálódásáról.

Irán változó nemzetközi pozíciója

Külpolitikai szempontból azonban két további pozitív eredménye volt a támadásnak Irán számára: számos arab országban ünnepelték az Izrael elleni fellépést, és az akciót megelőzően több globális nagyhatalom is próbált egyezkedni Teheránnal. Mindkét esemény erősítette Irán nemzetközi pozícióját, bár egyelőre nem világos, hogy ez pontosan milyen előnyöket hoz majd Teheránnak.

Az izraeli helyzetet a következőképpen lehetne összefoglalni: bár sikeresen elhárították az iráni támadást, ami műveleti szempontból hatalmas győzelemnek számított, mégis sok stratégiai dilemmával kellett szembenézniük. Fontos megjegyezni, hogy Izrael nem szándékozott ilyen helyzetbe kerülni. Az április elsejei támadás nem provokáció volt, hanem válasz az iráni befolyásépítésre Szíriában. Az izraeli vezetés nem számított arra, hogy a damaszkuszi bombázás ilyen heves válaszreakciót vált ki Irán részéről. Még az akció előtti napokban is inkább a külföldi izraeli nagykövetségek elleni támadást valószínűsítették. Ráadásul az Egyesült Államok és Izrael mindent megtett annak érdekében, hogy elrettentsék Iránt az ország közvetlen megtámadásától.

Azonban ez teljesen sikertelen volt. Mindazonáltal a légvédelem amerikai és regionális segítséggel felkészült a vasárnap éjszakai támadásra. Az egész világ láthatta, hogy milyen hatékonyan sikerült elhárítani a komolyabb károkat.

Amerika dilemmája

Joe Biden amerikai elnök, különösen most, a novemberi választások közeledtével szeretné elkerülni a további eszkalálódást. A külpolitikai válságok mindig rosszkor jönnek, és az október óta kialakult helyzet még nagyobb belpolitikai feszültségeket okozott, mint várták. Biden eddigi kiállása Izrael mellett már korábban sem nyerte el a muszlim amerikai szavazók tetszését. Az elmúlt hónapokban egyre kritikusabbá vált Netanyahuval szemben.

Ennek ellenére Izrael nem szenvedett komoly károkat, és Bidennek sikerült meggyőznie Netanyahut, hogy kezdjen azonnali megtorlásba. Így elméletileg van esély arra, hogy az eszkalációs spirál itt megálljon, vagy legalábbis lelassuljon.

Ez azt jelzi, hogy az Irán és Izrael közötti küzdelem nem azért zajlik, hogy nemes célokat érjenek el. Sokkal inkább a regionális befolyásért és a vélt vagy valós biztonság megteremtéséért. Teherán fellépése semmilyen módon nem segítette a palesztin ügyet, sőt, rövid távon az izraeli biztonságvágyat erősítve gyengítette a kompromisszum lehetőségét. Nem véletlen, hogy a Hamász hivatalosan is elutasította a múlt héten tárgyalt amerikai-izraeli fegyverszüneti javaslatot. Ez azt eredményezte, hogy az iráni beavatkozás csak tovább bonyolította a helyzetet a régióban.

Forrás: 24.hu