Mégpedig az úgynevezett Scone-i kövön, ugyanis a lapos, zömök homokkövet Scone városában őrizték. Már a középkorban, I. Kenneth skót királyt is ezen koronázták meg 847-ben, és ezután a skót királyokat mindaddig, míg a legendás kődarabot I. Edward angol király (akit Arany János is megörökített A walesi bárdok című balladájában) 1296-ban magával nem vitte a westminsteri apátságba.

Ekkor az angol királyok fából készült trónszéke alá illesztette, ezzel szimbolizálva, hogy az angol uralkodók egyúttal Skócia királyai is. Azért volt nagy jelentősége ennek a homokkődarabnak, mert a legenda szerint ez volt az, amire az ószövetségi történetben a menekülő Jákob lehajtotta a fejét, majd miután felébredt, emlékoszlopként felállította.

Hogy így volt-e, vagy sem, azt nem tudni, mindenesetre a skótok így hitték. Végül a közelmúltban, 1996-ban adták vissza az angolok jogos tulajdonosaiknak, akik ma is őrzik. Emellett erősen tartja magát a szóbeszéd, hogy ez nem az eredeti kő, mert azt a szerzetesek úgy elrejtették a középkorban, hogy senki sem tudja, hol lehet…

Fotó: wikipédia