Diákkoromban mindig is csodáltam a magyarországi magyar írásbeli érettségi tételeket. Tetszett a komplexitásuk, a gondolkodásra serkentésük. Az, hogy megtanították a tanulókat meglátni és megérteni az összefüggéseket. Valóban éretté nevelték, tették a középiskola biztonságából a hétköznapok bizonytalanságába tartókat. Mert nem az a lényeg, hogy Ady nagybetűvel írta a szimbólumait, hanem hogy milyen társadalmi folyamatokat indított el. Nem az a lényeg, hogy József Attilát eltanácsolta az egyetem fura ura, hanem hogy milyen rendszer vette körül, élete nyomán hogyan lehet felgöngyölíteni a politikai fordulatokat. Mindig jó és mindig kell, hogy mögé lássunk a felszínnek. Ezért volt rendhagyó, egyben megrendítő is a komáromi költészet napi megemlékezés is.

A Tiszti Pavilon színpadán két méltán híres művész: Nemcsák Károly, a budapesti József Attila Színház igazgatója, valamint Matusek Attila, a Komáromi Jókai Színház színésze foglalt helyet. Közös beszélgetésüket vezette, a témákat felvetette és terelgette Oláh Kálmán, Pro Urbe-díjas tanár, Molnár Attila, Dél-Komárom polgármesterének főtanácsadója.

Hogy mi volt a beszélgetős estben a komplexitás? Az, hogy nem csupán a költészetről esett szó, nem csak az irodalmárokról. Szóba kerültek háttérinformációk, melyek az egyes művekhez kapcsolódnak. Olyanok is, amik magukhoz a színészekhez. Elmesélték, hogyan élték meg gyermekkorukat, hogyan kerültek kapcsolatba az irodalommal, a színházzal. Szóba kerültek a kedvenc és kedves versek, prózák, ahogyan azok az érzések is, melyeket kiváltottak.

De még jobban elkomolyodott, akár – mondhatni – elkomorodott a hangulat, mikor a meghívott vendégek a kitelepítés, a hontalanság témáját boncolgatták.

„Fontos, hogy ne csak komédiát keressenek és tekintsenek meg a színházlátogatók. A nevetés jó, megnyugtat és felszabadít. Ám az igazi érzéseket, akkor is, ha azok rosszak, fájdalmasak, szorongást idéznek elő, alaposan meg kell szenvednünk. Akkor értjük meg igazán, ha a legmélyükre tekintünk, ha átéljük mások érzéseit, fájdalmait is”

– vallotta Nemcsák Károly és Matusek Attila.

A költészet napi esten, amit a Felvidéki Értékőrzők, a Kárpátia Sport Polgári Társulás, valamint az Egressy Béni Városi Művelődési Központ közösen szervezett, természetesen helyet kaptak a két Komárom ifjai is, akik zenéjükkel, szavalatukkal színesítették és ékesítették az emléknapot. Az egyik legnagyobb tetszésnyilvánítást Vörösházi Hanna Flóra recitálása váltotta ki, aki pompás átéléssel szavalta el Wass Alberttől a Hontalanság hitvallása című költeményt. A költő útján intette a közönséget, hogy maradjon mindenki „töretlen hittel ember és magyar”!

fotó: a szerző

címfotó: Grosch Júlia hárfajátékával varázsolta el a közönséget