Az egyház falai között ünnepeljük hitünket, remélve, hogy a közösség erőt ad és lelki békét hoz. Ám mi történik, amikor a templom ajtaján kilépve az emberek máris a másikat megszólják, kritizálják, vagy éppen rosszallóan bólogatnak egymásra mutogatva?

Például: „Na, Pista is csak először van templomban ebben a hónapban, pedig már ez az utolsó vasárnap. Mi dolga volt neki eddig?” Vagy: „Te, láttad, Juliska, hogy van felöltőzve? Mi az az ízléstelen kendő a fején?; „Mariska néni unokája nem hittanra jár, hanem etikára. Szégyellje magát.”

Ezek az emberek, akiket általánosságban „szenteskedőknek” nevezünk, a templom falai között buzgón játszák a vallásos, jámbor szerepet. Hízelegnek a lelkipásztornak, de a legapróbb hiba esetén már őt is megítélik. Az ilyen emberek úgy hiszik, hogy mivel templomba járnak, ők az „igaz hívők”, akiknek joguk van másokat bírálni.

Az efféle viselkedés nemcsak képmutató, de gyökeresen ellenkezik mindazzal, amit az igazi hit tanít. Az igazi vallásosság nem a külsőségekben, hanem az együttérzésben és a megértésben rejlik. Nem a másik megszólásában, hanem a segítő kezek kinyújtásában és a tiszta szívben mutatkozik meg.

Azok, akik a „szenteskedésre” hajlamosak, könnyen elfelejtik, hogy mindenki a maga útját járja az életben, és nem vagyunk jogosultak másokat megítélni. Az igazi keresztényi szeretet nem ítélkezésből, hanem elfogadásból, megbocsátásból és támogatásból táplálkozik.

Fontos felismernünk, hogy az álszent viselkedés és a „szenteskedés” nemcsak a közösséget gyengíti, de egyenesen árt a hitnek is. Ha a templom falai között nem találjuk meg az igazi szeretet és elfogadás légkörét, akkor hol találhatjuk meg?

Ne engedjük, hogy a „szenteskedők” befolyása alá kerüljünk. Keressük az igazi lelki békét, ahelyett hogy másokat megítélünk, mert csak így építhetünk valódi közösséget, ahol az igazi hit fénye ragyog.

A XVII. században élő és tevékenykedő francia írónak, esszéírónak és moralistának, Jean de La Bruyère-nak a következő volt a véleménye a témáról: „A derék ember az, aki se nem szent, se nem álszent, s aki megelégszik azzal, hogy csak erényes.”

Fotó: pixabay