Az űrhajózás napját 1968 óta ünnepeljük, emlékezve arra, hogy 1961. április 12-én a Szovjetunióban bocsátották Föld körüli pályára a világ első, embert szállító űrhajóját, fedélzetén Jurij Gagarin repülő őrnaggyal. Mint ismeretes, 106 perc alatt kerülte meg a Földet. Nagy dicsőséget jelentett ez számára, megkapta a Szovjetunió Hőse címet és a Lenin-rendet, neve világszerte ismertté vált.

A Nemzetközi Űrhajósszövetség meghatározása szerint akkor tekinthető valaki űrhajósnak, ha legalább egyszer megkerülte a Földet. Ennek szükséges feltételei:

100 kilométeres földfelszín feletti magasság

8 km/másodperc (28 800 km/h) sebesség.

Kevés szó esik arról, hogy Gagarint a repüléstől testi épsége érdekében eltiltották. 1968-tól repülhetett ismét vadászgéppel, s máig vitatott körülmények között zuhant le gépével 1968. március 27-én. Egy helyen azt olvastam, hogy miután felszállt, rettenetes balesetet szenvedett, amelybe belehalt. Mindössze 34 éves volt. A baleset oka sohasem derült ki pontosan, de bizonyos nyomozások megállapították, hogy kétségkívül merénylet történt.

Akárhogy is történt, egy biztos: Gagarin nem sokkal repülése előtt figyelmeztetést kapott, hogy ne repüljön többet.

Emmanuel Maillard nővér történeteket és tanúságtételeket tartalmazó, „A Szentlélek végül elhozza a békét“ című könyvének egyik fejezetében találkozni az imént említett figyelmeztetéssel.

Kivonatosan idézek „A Makaria anya, avagy Mária szelídsége“ címmel közölt történetből.

Jurij Gagarin 1934. március 9-én született. Szülei egy kolhoz termelőszövetkezetében dolgoztak. Apja, Alexej Ivanovics Gagarin asztalos, anyja, Anna Timofejeva Matvejeva, egy szentpétervári mérnökcsalád sarja, fejőnőként dolgozott. Az élet keményen telt az elektromos áramot és folyóvizet nem ismerő faluban.

Édesanyja, Anna, aki mélyen vallásos volt, nagy ajándékot kapott Istentől: falujától 80 kilométerre élt egy nagy orosz ortodox „szent“, Makaria anya. Gyermekkora óta rendelkezett a szüntelen ima és a gyógyítás adományával. Az együttérzés lelkületétől fűtve rendkívüli aszkétaéletet élt, és a hozzá érkezők különféle bajait és betegségeit magára vállalta. Anna Gagarina is gyakran járt hozzá, igazi barátság fűzte őket egymáshoz.

A történet további részében arról olvashatunk, hogy Anna Jurij fiának is mesélt a szent aszkéta asszonyról, és elmondta neki, micsoda rettentő szegénységben él. Jurij megindultságában elhatározta, hogy meglátogatja és segít neki egy kicsit. Makaria szegényes hajlékában olyan jól érezte magát, hogy elhatározta, máskor is meglátogatja. Utolsó találkozása Makaria anyával 1968 márciusának elején történt. Makaria anya így mesélt erről a találkozásról: „Sokáig beszélgettünk. Jurij nagyon jó ember volt, és egyszerű, mint egy gyermek. Aznap azt mondtam neki: „Jurij, ne repülj többet! Nem szabad repülnöd!“

Gagarin nem igazán vette komolyan szavait, és 1968. március 27-én, a szent barátnő értékes tanácsára ügyet sem vetve, mégis repülésre szánta el magát. Ami utána következett, jól ismerjük.

Fia szörnyű halálától lesújtva Anna ismét Makaria asszonyhoz ment és megkérdezte tőle: tudta-e a baleset előtt, hogy mi fog történni a fiával. Nagy meglepetésére Makaria anya azt mondta, hogy tudta. Anna felkiáltott:

„ – Akkor miért nem mondtad neki? – A Szűzanyától tudtam meg – felelte Makaria anya.“

A Szűzanya Makaria anya ajkával olyan szelíden figyelmeztette Jurijt, tudva, milyen súlyos veszély leselkedik rá. Mondhatta volna hatalommal is: „Azt tedd, amit mondok, különben meghalsz!“ De nem így történt. Egyszerűen csak azt mondta: „Ne repülj, nem szabad repülnöd!“ Jurij szabadon eldönthette, hallgat-e az üzenetre vagy sem. Miért nem vette komolyan, ha tudta, hogy a szeretettől ragyogó asszonynak rendkívüli adottságai vannak?

A kérdésre már sohasem kapunk választ.

Bodzsár Gyula

fotó: wikipédia